Jónapot, sziasztok, én vagyok az Anyuka,akivel recefice beszélt.
Nehéz leírni a történetem, 10 évet nehéz egy pár sorba belesűríteni,de megpróbálom. 8 éves kislányom van, egy tündérke, három éve derült ki,hogy enyhe fokú epilepsziás beteg. Gyógyszert szed, fejlesztő terápára szorul, és jelenleg ennek, és a nyugodt családi körnek köszönhetően tünetmentes, nincs olyan roham, ami roncsolná az agyát.
Az apját több mint egy fél éve hagytuk el, mert már nem lehetett elviselni a légkört amiben éltünk. Az apuka egyáltalán nem tolerálta a kislányom betegségét, elég agresszívan lépett fel sokszor ellene( szó szerint felpofozta, vagy rávert a fenekére, fejére, ha valamit nem jól csinált, vagy nem idejében).
Így albérletet kerestem, mert addig az apuka anyjának a házában éltünk (megjegyzem ők nagyon jómódúak). Összeszedtem két bőröndnyi ruhát, amire hirtelen szükségünk volt, és megbeszéltem ismerőssel,hogy a többi holminkért megyünk a következő nap.
De másnap már nem engedtek vissza a házba, az anyja megtiltotta,hogy bemenjek a további személyes holmijaimért.
Majd azon a héten elvitte hétvégére az apja láthatásra, amit nem gátolhattam meg,mert nem volt bírósági végzésem semmiről.
A kislányt viszont nem hozta vissza, beszélni nem volt hajlandó velem, és ismét a "drága mama" intézkedett helyette, és mikor rendőri segítséget igényelve mentem a kislányért, a rendőr előtt szidott, és ismét megtagadta még a rendőrnek is,hogy bemenjen a házba a kislányért. Így szó szerint vissza kellett lopnom a kislányom egy nyári napközis táborból.
És innentől kezdve, gyámügy, családsegítő, bíróság.
Egy elég nagynevű mobilszolgáltatónál dolgoztam,ügyfélszolgálaton,határozott idejű szerződéssel, és a folyamatos ügyintézés miatti hiányzások azt eredményezték,hogy nem hosszabbították meg a munkaviszonyom, amit bizonyos fokig megértek, de muszáj volt mindent megtennem a lányomért.
Azóta naponta legalább 20 helyre adom be pályázatom,de egyenlőre sehol semmi, barátokat is megkérdeztem, de ahol dolgoznak létszámstop van, vagy leépítés. Így ha valaki munkahely szinten tudna segíteni, azt is hálás szívvel megköszönném. És tényleg nehéz kérni és nehéz adni is, és bárkinek bármilyen kérdése lenne, kérem tegye fel, mielőtt bármi is megfogalmazódna benne, hiszen regisztráltam, megpróbáltam dióhélyban leírni helyzetünket.
És rendelkezésre állok, bármilyen kérdéssel kapcsolatban.
Receficének pedig nem győzöm megköszönni a lehetőséget, a támogató szavakat, amiket telefonon keresztül váltottunk.

Beszéltem az Anyukával aki délelőtt írta levelét, amiben leírta nehéz helyzetét. Elmesélte hogy civil szervezeteket keresett meg, köztük volt a jelenleg virtuális M4x4TE is. Említettem, honlapunkat, és hogy írja ide történetét, mert erről a témáról beszélgetünk, pont az Ő levele kapcsán. Várom a hozzászólását, és a többiekét is.

A mai levél írójának visszaírtam, hogy küldje el a telefonszámát, és elküldte.
Felhívom....