hát elkészült.

http://www.daihatsu4x4.eu/viewtopic.php?t=2253&start=15

van benne hiba, de mivel "home made" tehát háznál lett fújva, nem zavaró.

Manapság a buszos utazások, az átutazók egyéjszakás programja Kalotaszeg. De ne feledjük el: itt is élnek magyar ajkú emberek, mi több, remek magyar emberek!  A táj gyönyörű, Kalotaszegnek több száz éves múltja van, természeti adottságai páratlanok! Az erdélyi magyarság által lakott második legnagyobb terület itt található.

Ne feledjük el kalotaszegi honfitársainkat. Székelyföldre menet félúton álljunk meg náluk, s legyünk részesei a csodának. Van múltjuk, jelenük, és ha elbeszélgetünk az ottani lakosokkal meglátjuk: jövőjük is van. Töretlen hittel, és dolgossággal álljanak előttünk példaként, ha hitünk, akaratunk, elszántságunk apadna.

Büszke, szorgalmas, elszánt, vendégszerető, és derűs emberek lakják ezt a vidéket. Érdemes erőt merítenünk életükből.

Felvirradt a hazaindulás napja. Elrendeztünk mindent, amit lehet, beszereztük a helyi souvenir-pálinkát, és souvenir-csipkelekvárt. A falu templomát is megnéztük, majd Körösfőnél még egyéb ajándéktárgyak vásárlására adtunk lehetőséget magunknak – s nekünk, a pénztárcánkban megbúvó pénzmennyiség….

Ezután kellemes tempóban indultunk a határ felé. Nekem volt egy ötletem, hogy nézzük meg Sólyomkő-várát, és a többiek nem ellenkeztek…nos a Szilágyságban található, vagy ippeg nem található várat hogy-hogy nem, nem sikerült megtalálnunk. Azonban megleltük az aznapi ebédelős helyünket egy szép facsoport alatt, a honnan nézhettük a zivatarfelhők tornyosulását, és a vándorcigányok vonulását egyaránt nagyon jó helyről…

A nyolcadik napon egy láblógatós szombatot terveztünk. Az a helyzet, hogy én már nagyon vártam erre a szombatra, mivel Satyo szerzett egy kenut – vagyis visszavásárolta a rég eladott hajójukat…

Már a végefelé közeledtünk az erdélyi túránknak, amikor a 7. nap következett. De ez csak a látszat!

Most jött a java!

A helyzet az, hogy erről a napról van a legkevesebb emlékem. Pontosabban megfogalmazva: az olyan emlékem, amit szavakba lehetne foglalni.

A Jád-völgyét kerestük fel, ahogy a retyezáti tájhoz hasonló érzések és hangulat uralkodott el rajtam. De ami több volt, és emlékezetesebbé tette a Retyezátnál: a rengeteg lélegzetelállító vízesés, és a magyarlakta települések közelsége….

Egy a Kelet-magyarországi Speciális Mentő Egyesület, valamint az erdélyi Csíkszeredai Pro Amb egyesület, és a Salvamount Hargita Megyei Hegyimentő egyesület által szervezett, ez év augusztus végi eseményre szeretném felhívi a figyelmeteket. Egy emlékutat épitettünk közösen, mely Gyimesközéplokot köti össze Csíkszenttamással. Ezen az úton törtek ki az orosz bekerítésből a II. világhaború során, a Gyimesi szorost és a hozzá tartozó határszakaszt védő honvédek, melynek fő erejét a 32-es határvadász zászlóalj alkotta. A részletes ismertető egyesületünk honlapján- www.keszenleti.hu - megtalálható.

Elég hallgatagon indultunk a Szamosbazár felé. Ez a hely igen szép és ámulatba ejtő, barlangjaival, patakjaival, szorosaival – szép időben. Nos, most nem estünk ámulatba, mert úgy zuhogott, mintha dézsából öntenék…szóval oda is vissza kell mennünk egyszer még.

A harmadik nap elég aluszékonyan indult. Ugyanis csepergett, és nagyon ködös volt az idő. Az elhatározások azonban erősebbek az időjárásjelentéseknél. Irány a Vigyázó!!! A Vigyázó, más néven Vlegyásza, a környék legmagasabb pontja, 1848 m magas – ha jól emlékezem, de lehet, hogy csak 1836 m magas. El is indultunk. Székelyjónál egy ember eligazított bennünket német nyelven, a nagy amerikai fenyőkhöz: sequoia – melyeket Gáll János helyi földbirtokos hozatott a községbe Amerikából a XX. század elején.